Amikor Oliver Sacks tizenket eves volt, egyik tanara ezt irta a bizonyitvanyaba: Sacks meg sokra viheti, ha kepes lesz feken tartani magat." Ma mar tudjuk, hogy Sackset soha semmi nem volt kepes feken tartani. A Mozgasban cimu oneletrajzi konyvet az elso oldaltol - ahol a motorkerekparok es a sebesseg irant rajongo fiukent tunik fel - az utolsoig nyughatatlan energia hatja at. Mikozben arrol mesel, hogyan elt a hatvanas evek elejen drogproblemakkal kuzdo neurologuskent Kaliforniaban, majd New Yorkban, ahol egy kronikus betegek szamara berendezett korhaz eldugott termeiben egy reg elfeledett betegsegre bukkant, azt is nyomon kovethetjuk, hogyan valt a paciensei iranti elkotelezettseg egyre inkabb elete meghatarozo elemeve. Sacks leplezetlen oszinteseggel es humorral mutatja be, hogy ugyanaz a szenvedely hajtotta a fizikai kihivasok soran - legyen szo akar uszasrol, akar sulyemelesrol -, mint az agy titkainak kutatasa kozben. Mesel romantikus es intellektualis szerelmi kalandjairol, a csaladja es a hazaja elhagyasa miatt erzett buntudatarol, skizofren batyjaval valo kapcsolatarol es azokrol az irokrol es tudosokrol - Thom Gunnrol, A. R. Lurijarol, W. H. Audenrol, Gerald Edelmanrol, Francis Crickrol-, akik hatassal voltak ra. A Mozgasban egy paratlanul eredeti tortenet egy orvos-irorol, aki megmutatta, mennyire alapvetoen es milyen sokfele modon hatarozza meg emberi mivoltunkat az agyunk mukodese.
