Az elet egyetlen szivdobbanassal kezdodik, es ugyanugy is er veget: mindnyajunknak egyeni luktetese, sajat dallama van. Ha Melody kocsijabol aznap nem fogy ki a fagyallo, talan nem is csuszik el a jegen, es nem szenved fejserulest. Es nem is fakad dalra a serules egyik komplikaciojakent, valahanyszor feszult lelkiallapotba kerul. Peldaul biztosan nem adja elo az I Bet You Look Good on the Dancefloort az iskolaban, a fia szuloi ertekezleten. Ha Dev aznap nem vitte volna el a gyerekeket az allatkertbe, nem szenvednek balesetet. Flynn es Rose nem maradnak apa nelkul. Es Dev elete szerelmenek sem torik apro darabokra a szive. Ha azonban nem akadtak volna ra annak az eltunt szemelynek az adatlapjara, talan sosem utaznak el Cornwallba, hogy a legvaloszinutlenebb helyszinen vegre megtapasztalhassak, mit is jelent osszetartozni. Jojo Moyes, Cecelia Ahern es Marian Keyes rajongoi bizonyara Emma Cooper regenyet, a Dalban mondom el...-t is orommel olvassak majd: kacagtatoan szellemes, ugyanakkor szivszorito tortenet szeretetrol, vesztesegrol es ujrakezdesrol.
